QUASIMODO

Ha nem is akarjuk bevallani, mi is a gyerekkor, a felnőtté válás, az otthon, a vágyak és a vágyódások mozaikképeinek szereplőivé válunk, Boško Krstić elbeszélői kaleidoszkópjának kockái lassan irányítani kezdik a mi sorsunkat is, nem csak a Braun-család, első és második Quasimodo, első és második Andris sorsát, és nem csak a szerző önéletrajzi vallomását. Sorsuk, amely talán teljesen különbözik a mi emlékeinktől, lassan ránk is hatással lesz, a mi életünkre is, amely, akár az övék is, és ebben már nem is kéne kételkednünk, csak „félig-meddig” élet. Az életünknek ez a látszólagos volta arra késztet bennünket, hogy az emlékkönyvet lapozgatva értelmezzük és megéljük saját hontalanságunkat is.