OTT KÍVÜL A MAGYARÁZAT… – TÁRSADALOMKRITIKAI BESZÉLGETÉSEK BÖRÖCZ JÓZSEFFEL

Magyarországon a „baloldali” politikai beszéd, a progresszió gondolatának terjedését, erkölcsi és politikai artikulációját igazán hatékonyan annak informálistilalma gátolja. Ebből adódóan a kritikai hangok a félperifériás kapitalizmus létrehozta, embertelen körülményekkel kapcsolatban – amelyek a népesség széles tömegeitől veszik el azt a lehetőséget, hogy olyan életet élhessenek, amely lehetővé tenné számukra a bennük rejlő képességek kibontakoztatását – szükségszerűen más utakat keresnek maguknak, és elfordultak a hibásan a politikai középpártjaira alkalmazott „baloldal” fogalmától. Az 1990 utáni első két évtizedben a magyar politikát inkább egyfajta hagyományos középutas „liberalizmus” jellemezte, amely rendkívül nyomasztó, doktriner neoliberális gazdaságpolitikával párosult. A társadalom ezzel kapcsolatos frusztrációja, dühe, saját ellehetetlenülésének tudata nagyrészt erre a neoliberális intézkedésekkel összefonódó középutas „liberális” politikára irányult. Mivel semmiféle „baloldali” kritika nem tud érvényesülni – hiszen az informális belső (ön)cenzúra ezt lehetetlenné teszi –, a nép elégedetlenségét antiliberális, szélsőjobboldali és főként, lényegében mindenki által elfogadott konszenzusként: baloldalellenes politikai irányzatok csatornázzák be, olyan politikusok, akik végtelenül leegyszerűsített nacionalista és rasszista jelszavakat skandálnak, és így válnak vonzóvá a társadalom leganakronisztikusabb, legkonzervatívabb s történelmi, társadalmi kérdésekben legtudatlanabb, legtanulatlanabb rétegei számára. Ezt az új kommunikációs technológiák terjedése oly mértékben felerősíti, ami korábban elképzelhetetlen lett volna.