ÖRÖKSÉG

Ferdinandy György (Budapest, 1935) emigráns magyar író életműsorozatának harmadik kötete, az Örökség két korábbról ismert kisregényből áll össze: A bolondok királya az édesapa, az Egy sima, egy fordított az édesanya történetét meséli el, Navarrai Mészáros Márton újságíró, szerkesztő gondozásában és utószavával.A kortárs széppróza prominens alakjaként számontartott – előbb Franciaországban, majd Puerto Rico szigetén, végül a floridai Miamiban letelepedett – szerző édesapja, idősebb Ferdinandy György – a kisregény Gyurija – a nyilasterror idején kiállt az üldözöttekért, de hiába gondolta, hogy orvosként biztonságban lehet. Az Országos Társadalombiztosító Intézet (rövidítve: OTI) főorvosának végül a segítségnyújtásra ment rá az egész élete: habár szanatóriumi beutalók segítségével tucatnyi embert megmentett a biztos haláltól, végül a nyilas keretlegények elfogták, majd a Szálasi-hívek főhadiszállásán, a Hűség Házában félholtra verték. Innentől fogva többé soha nem tudott lábra állni, de még harminc évet élt – igaz, bénán, de szelíden, elfekvő kórházak és szanatóriumok eldugott osztályain. Végül az ambiciózus édesanyja, Rejtő Erzsébet – a kisregény Erzsije – nevelte fel a szövegek későbbi elbeszélőjét, „Gyurkát”, valamint két másik gyermekét, akikről kezdetben budai lakásuk garázsába meghúzva magukat, majd egy romantikus álom vezérelte kaland hozományaként egy gödöllői házban gondoskodott.Az autofikciós kisregények az író műveiből jól ismert messzi távolról visszatekintve, játékos öniróniával és bölcs derűvel mesélik el a két, egyaránt küzdelmes életutat, amelyek – együtt, de külön-külön is – számos tanulságot hoztak az elbeszélő számára.