ÓPIA

„Az ópia az a kettős intenzitás, amikor valakinek a szemébe nézel, és egyszerre érzed ezt tolakodónak és kiszolgáltatottnak. Sepsiszentgyörgy az a hely, ahol ha a könyvtárhoz vezető lépcsősor alatt álló tömeget lelövöd, visszatér az apád, de még addig is sokszor találkozhatsz vele éjszakánként, akár akarsz, akár nem. Kali Ágnes az a költő, aki a szemedbe néz, legalább hármas intenzitással, és mindent tud rólad. Arról ír, akire te gondolsz. Apákról is. Legalább száz éve él, semmi más nem magyarázná ezt a tudást. És még olyan fiatal olyan fiatal olyan fiatal olyan.” (Szőcs Petra)