ÖLJÉTEK MEG TÉVÉMACIT!

Mindenki azt kérdezi, miért? Miért kell gagyit néznünk a tévékben, miért tartanak bennünket hülyének, hogy átlátszó dumákkal etetnek, miért nem mondják meg, mi van? Ez a könyv a maga módján választ keres a miértekre. Arra tesz kísérletet, hogy bemutassa azokat a belső viszonyokat, amelyekrõl szigorúan `off record` beszéltek a szerkesztőségekben, parlamenti folyosókon. Megpróbálja ábrázolni azokat folyamatokat, amelyek a televíziós, rádiós újságírás teljes elzülléséhez vezettek.Ez a könyv nem használ hangfogót. Pontosan olyan stílusban készült, ahogy a `szakma` is társalog. Bukott dívák, hazudozók és píárpolitikusok özönlötték el a közéletet. Kik õk, miért tesznek úgy, ahogy tesznek, mi tette ilyenné őket – erről írtam. A hasonló könyveket úgy szokták kezdeni, hogy kijelentik: nincs már bennem indulat, írásomat nem a személyes érzések diktálták. Az olvasó ebből tudja, hogy a szerzőt nagyon is az indulat és a személyes érzés vezérelte. Nem szeretem a képmutatást, úgyhogy jobb felvállalni a valóságot. Könyvemet igenis a harag diktálta.A harag azokkal szemben, akik hazudnak, akik vásári komédiává nyomorítják a közéletet. A fél életemet keserítették meg. Hazugok keze alá dolgoztam, hazugságot építettem, pedig nem volt szándékomban, és nem csak én jártam így. Nem gondolom, hogy az odamondástól megváltozik a világ, de ha valamitől változik, az mégiscsak az őszintén elmondott vélemény. Sokan fognak haragudni rám, én viszont megbocsátottam, ahogy kitettem az utolsó mondat végére a pontot.A megbántottaknak azt ajánlom, gondoljanak arra, mennyi történet maradt bennem, és örüljenek annak, hogy csak ilyen vékony könyvet írtam.