NÉPEK, TÉRSÉGEK, HAGYOMÁNYOK

Ez a könyv a szerző 15 újabb „táj- és népkutató’ dolgozatát foglalja magában. A bevezetőben áttekinti az etnikai és territoriális csoportok, valamint a néprajzi kartográfia és a nyelvföldrajz fogalomrendszerét. A térségi fogalmak közül a zóna, illetve a kistáj, járás, kistérségtárgykörével külön is foglalkozik. A dolgozatok többsége a történeti Magyarország három nagyobb történeti régiójának (Dunántúl, Felföld, Erdély) néprajzi tagozódásával, magyar népcsoportjaival foglalkozik. Vizsgálja a Dunántúl régió felfogását, helyét a magyar nyelvterületek, néptömbök rendszerében. Tüzetesebben a „nyugati magyar népterület’ hagyományainak régies vonásait veszi számba. Öt dolgozat kapcsolódik a Felföld, különösen a palóc-barkó néptömb történetének, tradícióinak vizsgálatához. Megrajzolja a Bükk-hegység és tágabb környezete, kistájai tagozódását, jellegzetes vonásait. Elemzi a Bódva-vidék zonális tagoltságát a természetföldrajz és a néprajz szemszögéből. Felvázolja Erdély mint történeti-néprajzi régió sajátos helyzetét és egy „Erdély néprajza’ összefoglalás előképeit. Két tanulmány a Dél-Bánság magyar szigeteinek, szórványainak sorsát, kultúrtájépítő szerepét világítja meg. A magyar népcsoportok kapcsán szól a velük élő nem magyar népekről, az etnikai térszerkezet 18. századi változásairól, a népközi kapcsolatokról, gazdasági egymásrautaltságról és kulturális kölcsönhatásokról. A kötetet e tudományszak jelenlegi művelői és leendő kutatói mellett a honismeret, a táj- és helytörténet, a történeti földrajz, a dialektológia értő kutatóinak, az érintett tájak szülötteinek és lakosainak, a táncház- és a többi folkmozgalom szerelmeseinek, az országjáró turizmus híveinek ajánljuk.