NEMISÉG ÉS ELFOJTÁS A VAD TÁRSADALOMBAN

Freud Totem és tabujának megjelenése (1912) óta meg-megújuló viták kereszttüzében áll a kérdés, hogy az Ödipusz-komplexus egyetemes jelenség-e, azaz a világ összes népe, így a – mára elavult szóhasználattal – „primitívnek” nevezett társadalmak körében is előfordul-e, vagy ellenkezőleg, csupán az európai népek társadalmi-kulturális intézményrendszerei között keletkező, csak azokra jellemző jelenség. A modern kulturális antropológia klasszikusa, B. Malinowski (1884–1942) elsőként vetette fel a kérdést 1923-ban, a pszichoanalízis egyik központi folyóiratában, az Imagóban, „Die mutterrechtliche Familie und das Oedipus-komplex” című cikkében. A gyermek és apa közötti viszonyt saját melanéziai terepmunkája alapján vizsgálva megállapította, hogy a Trobriand-szigeteken az apa hatalma és tekintélye elhanyagolható, amiből arra a következtetésre jutott, hogy a kérdést a szociológiai tények, a családszerkezet figyelembevétele nélkül nem lehet megoldani. Szerinte tehát az Ödipusz-komplexus nem univerzális jelenség: a trobriandiak, társadalomszervezetük és mítoszaik tanúsága szerint, „matrilineáris komplexummal” rendelkeznek, vagyis nővéreiket akarják elvenni, s az anyai nagybácsit akarják megölni. A cikk megjelenése után a Freud tanítványával és munkatársával, Ernest Jonesszal kibontakozott vita folytatásaként jelent meg 1927-ben Malinowski – magyarul most először hozzáférhetővé váló – Nemiség és elfojtás a vad társadalomban című könyve, amelyben korábbi tanulmányát további két résszel kibővítve, tételesen is cáfolta Freudnak az „őshordáról” kifejtett nézeteit. A könyvnek, amelyet egyaránt haszonnal forgathatnak az antropológia, a szociológia, a pszichológia, a pszichoanalízis, illetve általában a társadalomtudományok iránt érdeklődő olvasók, külön érdekességet, magyar „felhangot” kölcsönöz a tény, hogy a fenti vita szolgált kiindulópontként a pszichoanalitikus néprajz világhírű magyar képviselője, Róheim Géza Európán kívüli, ausztráliai és új-guineai terepkutatásai számára.BRONISLAW MALINOWSKI (1884–1942), lengyel származású brit szociokulturális antropológus, a terepmunka modern módszerének kidolgozója. 1915–1918 között több évet töltött a délkelet-új-guineai Trobriand-szigeteken, amelyeknek kultúrájáról hét nagyszabású monográfiát publikált. A London School of Economics egyetemi tanáraként már saját korában is klasszikusnak számító írásaival nagy hatást gyakorolt a kulturális antropológia elméletére és módszertanára. Műveiből eddig magyarul mindössze egyetlen szemelvénygyűjtemény jelent meg Baloma címmel, Bodrogi Tibor válogatásában (1972, Gondolat Kiadó).