NÉHÁNY LÉPÉS AZ UDVAR KÖVEIN

Gál Sándor (1937) a felvidéki magyar líra doyenje – számos munkája mellett ez a kötet az öreg lírikus összegző munkája. Nyelvi fegyelem, verstani tudás, gondolati mélység, létértelmezési érettség, minden egészet egyben látó és láttató képesség hatja át ezt a meditatív, olykor elégikus öregkori gondolati lírát. A kibontakozó költői összegzés a lírikus világképének eszenciáját adja. Gál Sándor azt mondja a maga költői létezésének alaphelyzetéről: „békét kellene kötnöm / magammal / mielőtt meghalok, / mert néhányszor már / megjártam a poklot”. És éppen ez a drámai komolyságú költői alaphelyzet s a reá váró válaszok teszik méllyé és emlékezetessé Gál Sándor új verseskönyvét.