NE ÖLJ MEG, KÉRLEK! – FILMKÉPEKBEN ÍRT GYÓGYÍTÓ KRIMI

Aki ismeri Ördögh Ottó nevét, valószínűleg humoros, parodisztikus írásokat köt hozzá, pl. VIP, Világirodalmi paródiák és Sortalanság, Magyar irodalmi paródiák. Esetleg a történelembe átvezető Te is fiam, Caesar?, Humoros életrajzok ismerős az olvasónak. De a 15. kötete, a Ne ölj meg, kérlek!, Filmképekben írt gyógyító krimi leginkább a filozofikus A kis herceg és Buddhával rokonítható. Ugyanúgy talányos, nehezen megfejthető, ugyanúgy fejlődésregény. Mindenkinek vannak gyermekkori traumái. A regényben három ember sorsszerű találkozása tárja fel múltjuk titkait. A három főszereplő: Én, az értelmiségiből lett vállalkozó; Diké, a múzeumi restaurátor, aki rejtélyes módon eltűnik, épp akkor, amikor egy csomagokat cipelő hajléktalan megjelenik, akit Szofoklésznek hívnak. A sorsszerű találkozás rémálommá változtatja Én életét, és hosszas szenvedés után kénytelen szembenézni múltjával, miközben megismerjük Diké és Szofoklész múltját is a rémálom irracionális logikája alapján, melynek során egyre bizonytalanabbá válik, hogy ki ölte meg a feleségét, ha egyáltalán megölte. Vajon a három ember egymást segíti ki a bűn körforgásából, avagy egymást taszítja bele? Sikerül-e a felszabadulás a múlt béklyóiból, mennyiben bölcsesség a félelem, és van- e játékban szerepe istennek? Mindezekre válasz a regény.