NE HAGYJ CSERBEN!

„Willy Vlautin olyan emberekről ír, akik egyszál magukban állnak a viharban. A maga egyszerűségében mégis komplex a prózája, a történetei nyersek, de óriási szív dobog bennük, és ragyognak az összetört életektől…”Cheryl Strayed„Bámulatos… Willy Vlautin most lett Amerika egyik nagy írója.”Roddy DoyleHorace Hopper félig indián, félig ír, apját nem ismeri, anyját is alig, és egy rancson dolgozik, ahol a Reese házaspár a fiaként szereti. Horace kedveli ezt az életet, főként a lovakat, de közben a fehér emberek metálzenéjéért is rajong – és csábítja a város. Megszállottan edz, mert bajnok akar lenni, igazi, nagy bajnok, amilyen indián bokszoló még sohasem volt. Otthagyja hát Nevada zord hegyeit, és – mexikóinak adva ki magát – nekivág a bunyós karriernek. És győz, majd újra győz, mert olyan erősen tud ütni, mint nagyon kevesen. S aztán Las Vegasban találja magát, és már látja, hogy mocskos és kegyetlen világban kell felküzdenie magát a csúcsra…A Ne hagyj cserben szívszorító történet egy fiúról, aki az identitását keresi, aki meg akarja mutatni: méltó rá, hogy igazán tartozzon valahová.WILLY VLAUTIN (sz. 1967) annak az Amerikának az írója, amelyről alig tudunk valamit. Nevadában született, ott is él, country- és rockzenét játszik a saját világában népszerű együttesével, és olyan regényeket ír, amelyek számos országban jelennek meg – mint kuriózumok, szikár, de szuggesztív híradások az amerikai földdel együtt lélegző emberek kemény, gyakran kilátástalan életéről. Eddigi hat regénye közül kettőből film is készült.„Willy Vlautin az egyik legbátrabb író manapság. Gyilkosokat, csalókat, szadistákat, a gonosz banalitásának látványos példáit könnyű megírni; mennyivel több bátorság kell ahhoz, hogy valaki hétköznapi jó emberekről írjon regényt – olyanokról, akik soha nem kerülnek a figyelem középpontjába, de szükségük van együttérzésre, s ők maguk is tudják, hogy mi az. Mint egy szentimentalizmus nélküli Steinbeck, mint egy összetört szívű Haruf, Willy Vlautin elmondja nekünk, kik is élnek ma valójában Amerikában, a mi romos városunkban.” Ursula K. Le Guin