MYTHICA – LEGENDÁS HŐSNŐK IGAZ TÖRTÉNETE

Heléna, a szépség, Kasszandra, a jós, Pénelopé, a hűséges feleség… ismerősen csengő nevek, mégis ismeretlen nőalakok. Kik lehettek ők, mi volt a valódi történetük? Mit találunk, ha bepillantunk a megszokott jelzők mögé?Emily Hauser többszörösen díjazott brit ókortörténész, klasszika-filológus különleges utazásra hívja az olvasót: végigvezet az ókori mítoszok jól ismert történetein úgy, hogy megmutatja: a történelem nem csupán a férfiak történelme. Egyedülálló, szórakoztató tanulmánykötetében hangot ad az elhallgattatott, mitikus nőalakoknak, újraértelmezi nem csupán az ókori világot, de ennek fényében a nyugati történelem férfiorientált világképét is. A Mythica tudományos igényű, ugyanakkor közérthető, olvasmányos mű. Miközben bemutatja a homéroszi eposzok nőalakjainak történetét, leás az eposzok mögötti történelem mélyére, régészeti leletekből, DNS-kutatásokból hoz példákat, hogy megmutassa, kik is voltak ezek az asszonyok – királynők, anyák, harcosok és rabnők –, hogyan éltek, és legfőképpen: mit mond el rólunk, az utókorról az, ahogyan emlékezünk rájuk.Részlet a könyvbőlPénelopé, Odüsszeusz felesége férje kalandozásai alatt a háttérben, a sziklás Ithakában várakozik, és próbálja távol tartani számos kérőjét. Az Odüsszeia legelején találkozunk vele, amikor lejön hálószobájából, és a palota nagytermében egy bárdot talál, aki a Trójából hazatérőben levő görögök viszontagságairól énekel. Pénelopé, aki már tíz éve próbálja azokat a sorscsapásokat megemészteni, amikkel Odüsszeusznak szembe kell néznie, ezt érthetően tapintatlan témaválasztásnak tartja. A palotájában pöffeszkedő kérői – akik csak arra várnak, hogy feladja végre Odüsszeusz hazatéréséhez fűzött reményeit – szeme láttára félbeszakítja az egyre halkabban daloló bárdot, és azt parancsolja neki, hogy valami másról énekeljen. A dolgot azonban nem lehet ilyen könnyen elintézni. Pénelopé tizenéves fia, Télemakhosz, aki szeretné a tekintélyét megalapozni a többi férfi előtt, ekkor feláll, és rendre utasítja az anyját:„Hát a szobádba eredj, s munkáddal foglalatoskodj,rokka legyen gondod s a szövőszék, szolgaleánynakossz munkára parancsot. A szó meg a férfiaké lesz,és legelőbb az enyém, aki úr vagyok ebben a házban.” Pénelopé pedig szó nélkül elvonul.Lényegében tehát az egyik leghíresebb ókori szöveg, amely az egyik leghíresebb ókori legendát meséli el, egyfajta kinyilatkoztatással kezdődik: az asszonyoknak a hallgatás a dolguk. Saját álláspontjukat, saját történetüket sem mesélhetik el a saját szavaikkal. A görög szó, amit Télemakhosz a beszédre használ, a ľ???? (mythos, ebből származik az angol myth, magyarul mítosz szó is), itt magyarul megszólalás, (hozzá)szólás (joga) értelemben jelenik meg. Lényegében tehát Télemakhosznem csak azt mondja, hogy a szólás joga a férfiaké, hanem hogy az így megszülető mítoszok is a férfiakat illetik. Ebben a manifesztumban tehát a történetek, a mítoszok és az ehhez használt szavak is kizárólag a férfiak privilégiuma.