MUZSIKÁLÓ KÚT

Van egy kor, amelyet szinte feltételek nélkül szívébe zárt az emlékezet. És vannak emberek, akik benne éltek, s akik nélkül ez a kor nem lenne olyan, amit méltányolni tudnának az utána jövő nemzedékek. Közéjük tartozik a zseniális székely elme, Bodor Péter is. Számtalan jó és hasznos dolgot csinált életében, de tett olyant is, ami mindenkor bűnnek számított, s ma is annak számít. Mégis a hidak, kutak, orgonák építőjeként maradt fent a neve, s mindaz, amit alkotott, olyan élesen körvonalazza alakját, hogy Marosvásárhelyről beszélve, nem lehet nélküle a múlt nagyságát említeni.A zenélő kút, amelyet kétszáz évvel ezelőtt épített, ma is ennek az egykor színmagyar településnek az egyik élő jelképe, s akár címerébe is foglalható lehetne.Dávid Antal e kutat tekintve az önimádó, de mégis folyton a közösségért alkotó zseni legfőbb találmányának, mélyről fakadó tisztelettel és szeretettel, az emberi érzések és kapcsolatok szinte minden lehetséges árnyalatát bemutatva, a legnagyobb tisztasággal írja le azt a kort s benne az embert – beleértve az 1848-as nagy összefogást is –, amelyben Bodor Péter élt és alkotott.