MULTADDAL VALAMIT KEZDENI…

Szörényi László Életműsorozatának jelentős darabja az először 1989-ben ugyanezzel a címmel megjelent tanulmánykötet, de bővítve és átdolgozott formában, természetesen megőrizve a Szerző 80-as évekbeli orientációját, a mai napig megmaradó, a 19. századi magyar irodalommal való elkötelezettségét; és az alábbi, e kötetből idézett, 1980-ban keletkezett írásának részletéből tökéletesen látható jövőbe is látó zsenialitását.„Közösségként fönnmaradni annyit tesz, mint folyamatos műveltséget létrehozni. Műveltséget viszont mindig csak olyan közösségek alkottak, következésképpen csak olyan közösségek maradtak fenn, amelyek az emberiség nagy vallásaihoz hasonlóan a létükhöz alapot biztosító, múltjukról szóló közös tudást – ez a nemzettudat – tragikusan, tehát küzdelem, bukás és felemelkedés dialektikájában fogalmazták meg és élték át. Az a nemzet, amely bezárja panteonját, egyetemlegesen készülhet a köztemetőbe. A nemzeti lét átélése nem gátja, hanem feltétele az emberiségről, az embervoltunkról megszerezhető egyetemes tudásnak. Ha kizárólagos vallássá emelkedik: pusztító pogányság és fasizmus. De ha eltűnik, az igazi „valláshoz” vezető út is lezárul.[…] Egy költő-esztétánk – ha jól hüvelyezem ki gondolatmenetét – attól fél, hogy a magyarság metafizikai fogalommá emelkedik, és így a világ igaz elsajátításának gátjává válik. Véleményem szerint attól kell félni, hogy a nemzeti sajátságok eltűnésével arctalan tömeggé, metafizikai értékek elsajátítására alkalmatlan csordává, vagyis lakossággá torzul az a kb. 15 millió ember, akinek sorsáról – egy szociológus által oly szánakozó mosollyal nézett – értelmiségi purparlé folyik.Végezetül hadd idézzek ismét olyan szerzőt, aki nem Magyarországon (hanem Németországban, az Ellenőr című ellenzéki zsebkönyvben, 1847-ben) tette közzé tárgyunkra vonatkozó észrevételeit. Vörösmarty Mihály így fejezi be Mi baj? című versét:De mindez még sebaj,Ha lelked van,Ha lelked csábokért Nincs áruban;Ha lelked ébren áll Jó ’s rósz napon, Világol és hevit M