MINDEN IDŐK LEGJOBB REGÉNYE

1989-et írunk, a Romániában ma is gyakran „Aranykorként” emlegetett kései diktatúra végnapjait éli. Daniel Bănulescu zabolátlan fantáziája groteszk mesevilágként alkotja újra a történelmet, amelyben a Ceauşescu házaspár és pribékjei – vagy inkább torz karikatúráik – egy sosem volt bukaresti alvilág földöntúli erőkkel cimboráló figuráival vívják titkos élet-halál harcukat. Körülöttük hullaszállítók, hegyi remeték, bűbájosok és egyéb, a realitás kereteit szétfeszítő alakok sereglete kavarog. Ebben a disztópikus történelmi eposzban az embertelenség és az emberi gyarlóság egyazon érme két oldala, ám ez nem egyszerűen az önkényuralom bestialitásának következménye, hanem a bukott világ perverz természettörvénye. A tét, amely a kiszámíthatatlanul kanyargó történet főhősét, a diktátor ellen merényletet szervező Lakatfűt hajtja, nem a politikai szabadság, hanem a spirituális megváltás, bár olvasóként nehéz eldönteni, legalább ez az ígéret komolyan vehető-e… Bănulescu kultikus regényciklusának záródarabja önálló műként is olvasható, beskatulyázhatatlan, őserőként burjánzó szöveg.