MINDEN ÉDENEK NEVE VAD POKLOKAT BÜVÖL – A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG

Az 1919-es Magyarországi Tanácsköztársaság 133 napja a 20. századi magyar történelem egyik tragikus eseménysorozata volt, amelyről az elmúlt száz év alatt egymással ellentétes, olykor szélsőséges értékelések láttak napvilágot. A 100. vforduló alkalmat adott az e diktatúrával kapcsolatos régebbi problémák újragondolására és új kérdések megfogalmazására is. Hol a helye a Tanácsköztársaságnak a 20. századi magyar történelemben? Miként jött létre a proletárdiktatúra 1919 márciusában? Milyen távlati célkitűzéseik voltak az új rendszer irányítóinak? Milyen célokért küzdöttek a Vörös Hadsereg katonái? Milyen volt a diktatúra társadalmi támogatottsága, milyen eljárások alkalmazásával lehet erről évtizedekkel később információkat szerezni? Mit tudtak tenni a tanácsköztársaság megbuktatása érdekében tevékenykedő politikusok? Hogyan alakult e 133 nap utóélete? E kérdésekkel és további problémákkal is foglalkoztak az Országgyűlés Hivatala, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár 2019. szeptember 11–12-i nemzetközi konferenciájának különböző szemléletű, többféle megközelítést alkalmazó előadói. A rendezvény címe „…minden édenek neve vad poklokat büvöl…”. A Magyarországi Tanácsköztársaság volt; a címbeli idézet Babits Mihály „Szíttál-e lassú mérgeket…” kezdetű, 1919 nyarán írott, de ekkor még nem publikált versének a diktatúra utópisztikus jövőelképzeléseinek megvalósítására tett kísérletét elítélő részlete. A konferencia előadói egyben e kötet szerzői: Ablonczy Balázs, Anka László, B. Müller Tamás, Bödők Gergely, Csunderlik Péter, Fazekas Csaba, Gali Máté, Gángó Gábor, Hatos Pál, K. Lengyel Zsolt, Ligeti Dávid, Nagy Szabolcs, Paksa Rudolf, Pók Attila, Révész Tamás, Sárándi Tamás, Turbucz Dávid, Ujváry Gábor és Vörös Boldizsár voltak.