MIÉRT NEM LETTEM?

„A mese megmarad. Ha sztorinak hívják, akkor is. Könyvet azért olvasunk, nézünk, hallgatunk, szagolunk, mert vágyakozunk valami után, ami a lelkünkben lapul, a képzeletünkben búvik meg, csak nem tudjuk előhívni, mert nem ismerjük a nevét. Olyan érzések után sóvárgunk, amelyek vagy bennünk vannak, vagy sosem lesznek. De mese, az kell. Nem csak a gyerekeknek. Gondoljunk csak Dugonicsra, Jókaira, Mikszáthra, Móriczra, Mórára, Tömörkényre, Tersánszkyra, Tamásira. A mai írók közül egy maroknyi elszánt utóvédharcosra. Meg a fiatalok egy részére, akik jobbak lesznek, mint mi magunk.”(Részlet a könyvből)