MIÉRT JÓ NEKÜNK, HA SZÍNHÁZBAN MEGNÉZZÜK, HOGY MÁSOKNAK MIÉRT ROSSZ?

A Criticai Lapok kínálta cikkírási lehetőség és pedagógusi emlékeim hatására fogalmazódott meg bennem, hogy csinálok egy olyan könyvet, amiben a szokásosnál hosszabban (vagy épp rövidebben) végigelemzem közel ötven dráma épp látható előadását. Azért épp ennyit, mert a négy középiskolai év alatt, ha a diákok havonta járnak színházba, ami még kivitelezhető, nagyjából ennyi nézhető meg.Ha minden színházrajongóhoz próbálok is szólni, nagyon tudatosan igyekszem kapcsolódni a Katona-, az Örkény- és a Radnóti Színház színházpedagógiai, ifjúsági programjaihoz, a Behívóhoz, az Iramhoz és a RIM-hez. Nagyon imponál, hogy a színházak ilyen kreatívan válaszoltak a kultúrafogyasztási szokások megváltozására.Ebben a könyvben a színház és a tanítás iránti szenvedélyem találkozik. Olyan előadásokról írtam, amelyeket 2016 elejétől kezdve az elmúlt négy évben láthattam.D. Magyari Imre