MICSODA NAGYI!

Zsenya Nagyi nem akármilyen nagymama: kézben tartja és elsimítja a család ügyes-bajos dolgait, és ráadásként kitűnően bokszol. Persze csak titokban. De vajon mi történik akkor, ha a fia úgy dönt: Nagyinak pihenésre van szüksége, és elviszi pár hétre az egyik barátja által vezetett Ö-otthonba? Hogyan bírja ki a család Nagyi nélkül? És hogyan fogadják az otthonban a különös, új lakótársat? És vajon milyen titkot rejt az otthon pincéje? Minden kérdésre választ ad Kuznyecova fergeteges humorú regénye.Zsenya Nagyi úgy döntött, kihasználja, hogy Vika sokáig szokott készülődni. Még akkor is, amikor csak a szemetet kell kivinnie. Hát még most… Amíg kirúzsozza a száját, újralakkozza a körmét… Akárhogy is, Zsenya Nagyinak bőven volt ideje rá, hogy visszamenjen a szobájába, a komód fiókjába rejtsea piros tollat, kikapja az ágy alól a bokszkesztyűt, leereszkedjen a lepedőkből font kötélen az udvarra, és odalépjen a padon ücsörgő fiúhoz.– Helló! – szólította meg.– Csókolom – mondta a srác, fel sem pillantva.– Mától fogva a te neved Borzkenőcs! – jelentette be Zsenya Nagyi.– Hogy micsoda? – méltatlankodott a fiú, és felemelte a fejét, de ekkor egy piros bokszkesztyűt dugtak az orra alá. – Jajj… Izé… Hát jó…– Igazán nem kell ilyen szerencsétlen képet vágnod! – nézett rá szigorúan Zsenya Nagyi, és meglóbálta kesztyűs kezét.– De azért, mi lenne, ha mégsem a nevem lenne? Hanem mondjuk a nickem?– A nicked? És azt szokták aláírásként használni?– Hát persze!– Akkor rendben!Zsenya Nagyi hazasietett – úgy számolta, Vika mindjárt kiér az udvarra –, de búcsúzóul még szeretett volna mondani a srácnak valami kedveset.– Tetszel nekem! – mondta végül. – Ha meg akarnád kérni az unokám kezét, számíthatsz a szavazatomra.