MERÜL

Nemes Z. Márió költő-esztéta úgy látja, Lesi Zoltán második verseskötetében apák, anyák és gyermekek bolyonganak. Mégsem egy család története ez, hiszen a család fogalma egyáltalán nem magától értetődő ebben a költészetben. Lesi verseiben a lírai nézőpont vándorlása az életesemények személyközi hullámzását jeleníti meg. Ezek az alanyi szólamok legtöbbször a gyermek- és felnőttlét határvidékén, egy mesei tájban találkoznak össze, mintha a privát mágia lenne az egyetlen hiteles eszköz arra, hogy – hazugságon és őszinteségen túl – otthonos mintává varázsoljuk az (ön)idegenség alakzatait.