MÉHFÉNYBEN – ELBESZÉLÉSEK

Az elhunyt mestere emlékének adózó páros egy elhagyott gyárépület kísértetektől való megtisztítására indul. A később kényszergyógykezelésben részesített kisvárosi önjelölt próféta, gimnazisták szellemi vezetője egy időhurokban Nietzschével társalog. A Hasembernek titulált sorozat-tetováló egy edzőteremben teperi le legújabb áldozatát. Kalifornia tengerpartján egy műanyagba gyökerezni képes új hínárfaj köré furcsa szekta szerveződik. A frissítéseket már nem kapó idősgondozó robot a gazdájához hasonlóan az elmúlással néz szembe. A férfivécében testet öltő koboldszerű lény kiválasztottainak tuti befektetési tippekkel szolgál, hogy azok a jelenés eltűnése után mindent elfelejtsenek.Georg Klein történetei bővelkednek a megmagyarázhatatlan jelenségekben, fura figurákban. A kétszer kilenc elbeszélés mindegyike egy-egy hétköznapian groteszk alaphelyzet köré szerveződik, és valamilyen különös fordulatot tartogat. Sosem tudhatjuk, merre fog kanyarodni a narrátorok korlátozott perspektívájából tolmácsolt cselekmény, melynek végső értelmezése sincs kimondva. A hol elégikus, hol körülményeskedő hangon megszólaló elbeszélők nyelvezete a puszta „meghökkentő meséknél” rétegzettebbekké teszi e rövidprózai remekeket – nem véletlenül tartja bravúros szövegformálása, egyéni nyelvi megoldásai miatt a szerzőt a kritika a kortárs német irodalom stílusművészének. Észlelés, gondolat, kifejezés. Négy belső méh, négy külső méh. Kilenc lövedék Mammut-másolatomban. Kilenc lövés. Nyolc méh. Nyolc lövés és egy kilencedik, közvetlenül a királynő feje fölött, hogy a tisztelt, a továbbra is védelemre érdemes, az évek múlásával álomszéppé lett, a cselekvéskényszerek zsongásában még mindig tanulni-szerető hölgynek megmutassam a szokásos méhészet határait.(Részlet) Georg Klein (1953) a kortárs német próza egyik legkiválóbb képviselője. Első elbeszélései 1984-ben jelentek meg, azóta rendszeresen publikál. Elsősorban kisprózát és regényt ír. Szépírói teljesítményét jelentős irodalmi díjakkal ismerték el (Brüder-Grimm-Preis, 1999; Ingeborg-Bachmann-Preis, 2000; a Lipcsei Könyvvásár Irodalmi díja, 2010; Niedersächsischer Staatspreis, 2012). A német kritika főként újszerű stílusáért, egy új német irodalmi nyelv megteremtéséért dicséri.