MÉG MINDIG UGOR-TÖRÖK HÁBORÚ

Az 1960–70-es években csúcspontján volt a sumér-magyar rokonítás téveszméje. Sok előadás hangzott el pro és kontra. Pusztay János professzor akkor határozta el, hogy megírja: miért finnugor nyelv a magyar. Így született meg Az „ugor-török háború” után című könyve, amely 1977-ben jelent meg.Az idő múltával megváltozott a rokonítás iránya. Az utóbbi egy-két évtizedben a török nyelvekkel, népekkel és kultúrákkal, illetve a hunokkal való rokonítás vált – újra – uralkodóvá. Hogy ennek a kérdésnek legalább a nyelvi oldalával tisztában lehessünk, Pusztay János beiktatott egy fejezetet, amelyben néhány török nyelv (oszmán-török, tatár, kirgiz, üzbég, csuvas, jakut és ujgur) legfontosabb, a nyelvrokonság megállapításához nélkülözhetetlen kategóriáit (névszóragozás, igeragozás, számnevek, névmások) és az alapszókincs egy részét, a névmásokkal és a számnevekkel együtt mintegy 70 szót vetett össze a megfelelő magyar nyelvi adatokkal. Ezek olyan magyar szavak, amelyeknek a finnugor nyelvekben etimológiai megfelelői vannak. Ezt a fejezetet olvasva – reméljük – sine ira et studio olvasva egyértelművé válik a magyar-török nyelvi viszony. Pusztay professzor célja nem az, hogy legorombítsa a nyelvrokonságról másként gondolkodó olvasót, amint teszi azt egynémely szakmabéli, hanem az, hogy együttgondolkodásra hívja és meggyőzze azokat, akik a tudományos tényekre hallgatnak.Az NKA támogatásával.