MANCIKÁM, DÉNESKÉM ÉS MÉG SOKAN MÁSOK

Egy házaspár áll a könyvesbolt kirakata előtt. A könyvemet méregetik.– Nézd, milyen szép ez a pár a borítón! Biztosan ők a Mancika meg a Déneske…– De ki az a Ragályi Elemér, aki írta? A filmes nem lehet, mert ő már jóval 80 felett jár. Ebben a korban nem divat a pályamódosítás.– Akkor lehet, hogy a fia?–Nem, nem lehet. Őt Marcinak hívják, kiköpött apja, és ő is operatőr.– Talán egy névrokon…– Ha az, meg kellene különböztetnie magát, legalább egy betűcskével. Úgy illene.– Talán mégis ő?Hölgyem, Uram!Igen, én vagyok.Bocsánat a kései pályakezdésért, de az elmúlt hatvan évben az önkifejezés egy másik formájával voltam elfoglalva.Igaz, most is képek jelennek meg a fejemben. Beszédes képek. És olyan ellentmondást nem tűrően kérnek szót, hogy kötelességem lejegyezni őket.Az egyszervolt háborúkat, forradalmakat, ahogy alattomosan belopakodtak a családunkba.Mesék a mi privát történelmünkről.Mindenkiről ejtek szót. Magamról is.Személyes, intim történetek. Diszkréciójukat kérem!Maradjon közöttünk…! Ragályi ElemérRagályi Elemér, a világ egyik legkiválóbb operatőre, íróként most egy másfajta „kamerával”, egy abszolút szubjektív objektívvel operálva, kivételes könyvvel mutatkozik be. Novellafüzérében tűpontos képekkel felejthetetlen karaktereket fest meg, könyve nem mindennapi, vidám-szomorú „kibeszélő” családtörténet.