MAGYAR-ROMÁN (ROMÁN-MAGYAR) “SORSKÉRDÉSEK”

„Munkamódszeréről Borsi-Kálmán Béla úgy szokott beszélni, hogy ha valaki értelmiséginek tekinti magát, és azt szeretné, hogy kortársai és majd a mindent eldöntő utókor is annak tekintse, nincs más választása, meg kell próbálkoznia a hétköznapok kavargása és a történelem hosszú évszázadai során sokszor ijesztően összekeveredett tények és események, hitek, képzetek, eszmék és előítéletek szétszálazásával. Ehhez elsősorban arra van szükség, hogy a történész megértse, ezek miként, milyen módon kapcsolódtak össze. A nemzeti narratívák felfejtése közben a szerző tanulmányaiban a magyarországi, az erdélyi magyar és román, valamint a regáti román politikai gyakorlatok eredményeinek összehasonlításával a magyar polgárosulás folyamatának sikertelenségeit is meggyőzően szemlélteti. B.-K. B. téziseinek egyik alapfeltevése, hogy a román elit mellett a magyar számára is az etalonnak tekintett franciaországi volt a kívánatos nemzetépítési modell. A szerző tanulmányai a két egymással versengő nemzetépítés összehasonlításával azt a felismerést is erősítik, hogy a magyar modernizáció nemesi, ezért rendies, hierarchikus és előítéletes jellegű, de integráló és bizonyos változataiban építő is lehet, és ezek a meghatározó jegyek politikai rendszerektől függetlenül és generációkon átívelően jelen vannak a magyarok mentalitásában.”Zákonyi Botond előszavából