MAGYAR BUKAREST

Szatmári Pap Károly és Barabás Miklós óta tudjuk, hogy Bukarest egy különleges, kozmopolita világ, egy olyan hely, ahol elegyedik a keleti és nyugati kultúra, magatartás, mentalitás, amely egyszerre Párizs és Fanar. Ebben a világban számos magyar talált munkát, egzisztenciát, boldogulást. Volt időszak, mikor úgy emlegették a román fővárost, mint Budapest után a legnagyobb magyar város. Bizonyára van némi melldöngető túlzás ebben a megállapításban, de jelzi, hogy akár a fejedelemségek korában, akár a királyi Romániában, akár az államszocializmus éveiben, akár napjainkban sok magyar él rövidebb-hosszabb ideig Bukarestben. A bukaresti magyarság rétegződése tükrözi a társadalom rétegződését, a kétkezi munkások mellett számos értelmiségi – ügyvéd, tanár, orvos, médiaszakember, művész –, üzletember, hivatalnok, politikus és diplomata alkotja a korántsem homogén bukaresti magyar kolóniát. Vincze Loránt bukaresti magyar rádiósként fedezte fel a várost. Rádiós újságíróként e Bukarest magyar kolóniájának tagjai közül keresett fel pár, számára érdekes személyiséget. A beszélgetéssorozat elkészítésével a riporter célul tűzte ki felkeresni a bukaresti magyar kolónia legreprezentatívabb, legaktívabb tagjait, bemutatnia azt a szimbiózist, amely kialakult a két-három generáció óta Bukarestben élő, az Erdélyből a kommunizmus idején idetelepedő, a nyolcvankilenc után bukaresti megélhetést keresők, valamint az ott élő magyarországi diplomaták és vállalatvezetők csoportjai között.