L’ISOLA INCANTATA, AVAGY JOSEPH HAYDN ÉS AZ ESZTERHÁZI OPERAJÁTSZÁS 1768–1790

Aki Eszterházát keresi a térképen, jól teszi, ha nagyítót használ, sőt még ezsem elég, ha nem tudja: a városkát 1950 óta Fertődnek hívják. Ez a kicsiny hely vált a 18. század második felében Európa egyik kulturális gócpontjává, melyet még a kényes ízlésű Goethe is „tündérbirodalomnak” nevezett, s ahonnan látogatása után Mária Terézia is elégedetten távozott.Mindez kétfőszereplőhöz köthető. Egyikük Joseph Haydn, aki másodkarmesterként, majd zeneigazgatóként, hangszerjátékosként és szinte minden műfajban alkotó, rendkívül termékeny zeneszerzőként jó negyedszázadon át volt szoros kapcsolatban ezzel az elvarázsolt szigettel (isolaincantata), Eszterházával. A másik a munkáltatója, Esterházy „Fényes” Miklós herceg – ő volt a helység felvirágoztatója, a főúri udvar zenei és színházi életének inspirálója és nagyvonalú mecénása.A herceg erős igénye és nyitottsága a művészetek befogadására, illetve a tehetségét kibontakoztató Haydn zsenialitása hozta létre a legköltségesebb előadó-művészet, az opera otthonát ezen a valószínűtlen helyszínen. A többszáz férőhelyes eszterházi operaház az európai nagyvárosok – Pozsony, Bécs, Párizs – műsorrendjéhez mérhető programmal és előadókkal dicsekedhetett.Malina János könyve a magyar kultúrhistóriának ezt a kivételes, ragyogó időszakát örökíti meg tudományos háttérrel, olvasmányosan.