LECHNER ÖDÖN ÍRÁSAI

A Lechner Ödön életművét feldolgozó könyvek részletesen tárgyalják a mester magyaros forma-törekvéseit, épületeinek jellegzetességeit, ám a művészeti közéletben játszott, sokrétű szerepéről és egyéniségéről viszonylag keveset szólnak. Pedig impulzív személyisége, mindig az újat, a művészet fejlődését szem előtt tartó, másokat segítő magatartása példaértékű volt kortársai szemében. Hogy mást ne mondjunk, kezdeményezőkészségét, változásokat sürgető magatartását többek között azok az általa is aláírt dokumentumok bizonyítják, amelyek idegen építészek magyarországi megbízásai helyett hazaiak foglalkoztatását, a honi építészet megbecsülését szorgalmazzák (például a budapesti Nemzeti Színház építése kapcsán), és tekintélyével és gazdag tapasztalataival sok fontos program mellé állt. Ahogy ez számos írásából kiderül, kitartóan harcolt a magyaros formavilág elfogadtatásáért: „Magyar formanyelv nem volt, hanem lesz” – hirdette, és ezt az elvet tartotta munkásságában a legmeghatározóbbnak. Jó néhány közéleti kérdésről (az Operaház átalakítása, Építészeti Mesteriskola létrehozása stb.) is állást foglalt, mindig egyénien, figyelemreméltóan megfogalmazva gondolatait. Kötetünk ugyanakkor bepillantást nyújt a mester magánéletébe, szerelmének és családtagjainak írt, ifjúkori leveleibe is, amelyből még inkább megismerhetjük különleges egyéniségét, érzelemdús lelkivilágát. A Lechnerrel kapcsolatos írásokat a kortársai által írt dokumentumok egészítik ki. Olyan jelentős személyiségek, mint Molnár Ferenc, Krúdy Gyula, Harsányi Kálmán vagy Kós Károly idézik meg alakját, még árnyaltabbá és gazdagabbá téve a róla kialakított képet.