KÖNYVTÁR, AMI ÖSSZEKÖT – 150 ÉVES AZ ORSZÁGGYŰLÉSI KÖNYVTÁR

Vajon mitől lesz egy könyvtár különleges? Mindenki, aki valaha betette lábát egy ilyen intézménybe, tudja: nem elég a sok könyv, az olvasásra kijelölt tér, a tájékoztató pult, a katalógus. E tényezők összességéből éppúgy nem következik a rendkívüliség, ahogy hangjegyek mechanikus egymáshoz illesztéséből sem születik nagy muzsika. Többre és másra van szükség egy könyvtár különlegességéhez: környezet, történelem, kultúra találkozására; könyvtárosi figyelmességre, mely nem lépi át a fontoskodás határát; folyamatosságra, mely biztonságot jelent az olvasónak. Az idén 150 esztendős Országgyűlési Könyvtár azon ritka intézmények egyike, amelyre minden felsorolt jellemző illik. A világ talán legszebb parlamenti épületében, Európa legméltóságteljesebb folyamának partján, történelmünk egyik legfontosabb helyszínén másfél évszázada szolgálja az olvasókat az Országgyűlési Könyvtár – előbb csak a képviselőket, majd minden érdeklődőt, kutatót, diákot, tanárt. Ebben a kötetben ők szólalnak meg: történészektől tanulmányaikat nemrégen befejezett egyetemi oktatókig, írókig sokan vallanak élményeikről. Szövegeik a könyvtár szépségét kiemelő fotókat kísérik: az évforduló alkalmából az Országgyűlés Hivatalának Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága neves hazai és külföldi fotósokat kért fel az intézmény megörökítésére. Képeik pedig minden ékesszólásnál meggyőzőbben igazolják, hogy az Országgyűlési Könyvtár valóban különleges hely.