KÖNYV A TÜKÖRBEN

Orosz István Kép a tükörben című könyvének műfaja nehezen meghatározható. Kultúrtörténeti oknyomozás, amelyben a belga festő, René Magritte az angol arisztokratáról – költőről és mecénásról –, Edward Jamesről festett titokzatos, arc nélküli portréját elemzi, s azt próbálja megfejteni, miért hever a kép nagy tükre alatti kandallópárkányon egy könyv, Edgar Allan Poe regénye. Művészettörténeti értekezés is: képet kaphatunk benne az európai szürrealizmusról, leginkább a két vetélytárs, Magritte és Dalí harmincas években készült művei révén. Irodalomtörténeti szálakat is bogozgat: Poe műveit, illetve a korabeli doppelgänger-jelenségeket elemzi. Útirajz is: szerzője a közép-mexikói Sierra Madre hegyei közé követte a Magritte-kép modelljét, Edward Jamest. S ha mégis meg kellene határozni e sok-sok képpel és képelemzéssel kiegészített, olvasmányos, olykor némi szarkazmust, sőt öniróniát sem nélkülöző különös könyv műfaját, akkor talán a kézirat egyik első olvasójának definícióját javasolnánk: Orosz István „interdiszciplináris asszociatív esszét írt”.