KÖLCSÖNÖSSÉGEK – IRODALOMELMÉLET, SZÖVEGOLVASÁS, KULTÚRAKÖZVETÍTÉS

A jelen tanulmánykötetben egybegyűjtött írások több tekintetben is kölcsönös egymásra hatások termékei. Nemcsak az elméletek – mint például a strukturalizmus, a performatív vagy interszubjektív paradigmák – történeti aspektusait és legfőbb téziseit mutatják be, de nyomon követik az irodalom- és kultúraelméletek különböző – alaktani, performatív, interszubjektív – vonulatainak kölcsönösen megtermékenyítő találkozásait is. Egyszersmind megvilágítják az elméletek és a szövegértelmezés közötti reciprocitások nyomait, amennyiben a tanulmányok kiindulópontja rendre egy vagy több elméleti irányzat, amelyek keretezik és irányítják a szövegolvasási gyakorlatot. Ugyanakkor az elméleti megközelítések kapcsolódásokat létesítenek az elmélet és a befogadás, valamint az egymás felé nyitó nemzeti irodalmi hagyományok között. Vagyis míg az elméleti, elmélettörténeti tanulmányok a különböző elméleti keretezések – és e keretezések változatos összjátékának – termékei, addig az elméleti fókuszú szövegértelmezések amerikai, angol és magyar irodalmi szövegeken végzett olvasási gyakorlattá fordítják a szövegek diktálta irodalomelméleti megközelítéseket. Végül a tanulmányok a kultúraközi befogadás példái, amennyiben hozzájárulnak az amerikai szerzők magyarországi befogadásához és a magyar műveknek az angolszász világban elterjedt elméletek alapján történő feldolgozásához. Így nemcsak az irodalomelméletek egymás közti kapcsolódásait világítják meg, és nemcsak az elméletek szövegolvasásban való alkalmazásait példázzák, de bemutatják a kultúrák közötti kritikai diszkurzusok módszertanát és változatosságát is. A szerző irodalomtörténész, akadémikus, az ELTE egyetemi tanára.