KŐ A KŐTŐL

Megjelent kötetei:A képzelet bádogtornyai (versek – Szépirodalmi Könyvkiadó, 1984)Némulat (versek – Szépirodalmi Könyvkiadó, 1990)Ebgondolat (versek, rajzok – Kopf, 2003)Örökévad (versek, rajzok – Gondolat Kiadó, 2016)Kettős:pont Könyvpont Kft., 2020)Fölsértett ég (versek, rajzok – Gondolat Kiadó, 2020) Kettős:pont.kettő (2022)„A morális igény, a haza, nemzedék, történelem-szubjek tum fölötti töprengés még nem értékmérője a költészetnek, csupán annak irányát jelzi. A megfogalmazás ereje kell ahhoz, hogy azonosulni tudjunk a költővel. Fábián megadja ezt a sokszor nehéz, keserű élményt tömör fogalmazású, eredeti képlátásról tanuskodó verseivel.” (Ugrin Aranka)„Villogó, üvegösszetörő hirtelenségben, a részletek azonnaliságon is átbukdosó egymásutánjában […] Fábián sorai sodró pontossággal és ennek is félresöprésével válnak végeredményt idézően kihívókká, ám ez a kihívás, ily régi műnemben, mint amilyen a költészet, „ma már” aligha az olvasónak szólhat, közös konzíliumunk ez a vers fölött, költőé és befogadóé… nyugtázzuk a történést. Fábián István mintha itt jutna a legmesszebb akár történelmi költőként is, az állapotával való azonosulásban.” (Tandori Dezső)„De mintha az írás előtt egy poharat a kezében vagy a foga közt összetört, elmorzsolt volna szilánkostul. Azután lesz a vers. (Budai Katalin)Féner Tamás, a magyar fotográfia európai kitekintésű mestereinek egyik legmeghatározóbb alakja Fábián munkáiról: „Súlyos és örök mementó, mint a pompeji kutya” – írja egy rajzáról, azután: „Ősi hegységekben az erózió elporlasztja a fedő kőzetet, lemossa a földtakarót. Marad az időmarta ősi arc. Mindig igaz, néha megmagyarázhatatlan, ha nem hallod a követ. Hát ez ilyen szöveg” – mondja a költő egy verséről. És a Tandorihoz írt sorokról: „Elképesztő zárt szerkezet, szellemi konstrukció!”„A költő verseskötete (Fölsértett ég) tipográfiai, tervezői mestermunka, és ebben feketefehér remeklésben összehangolódik Fábián két múzsája. Együvé tartoznak […] a két műfaj úgy épül egymásba, hogy mindkettő megőrzi a másságát, vagyis a belső kapcsok, az érintkezési pontok mellett is külön-külön válnak egy alkotói szemlélet, világlátás dokumentumaivá, művészi építőkockákká.” (Mohai V. Lajos)Első két verseskötetem megjelenése után húsz évig nem írtam. Az 1989-ig természetessé lett tagadásokat nehezen tudom igenekké fordítani – ma is. Budapesten élek – de van egy házunk az ország egy nem is távoli szegletében. Kert is van, a kertben két százhúsz éves körtefa, fenyők, tuják, bokrok és minden évben hálásan újraéledő fű. És igen, a rigó! Minden évben megül költeni tornácunk keresztgerendájára rakott fészkében egy rigópár. Szóval, a világ olyan-amilyen, romlik és összedőlhet, az ég is bedőlhet, de a rigó fütyöl. Amíg van, aki hallgatja, addig megvagyunk.