KÉZAI SIMON „HUN–MAGYAR ALKOTMÁNYTANA”

A szakmai közvélemény jó ideje a köznemesség ideológusaként tartotta számon Kézai Simont. Való igaz, hogy az általa írt Gesta HungarorumŹban tűnik fel a fegyverforgató férfiakŹból álló ősi hun–magyar communitas elképzelése, mely idővel a hazai nemesség önmeghatározásának elsődleges viszonyítási pontjává vált. A magyarŹországi rendek és az országgyűlés késő középkori történetét egyre jobŹban megismerve immár aligha tűnik tarthatónak az az elképzelés, mely a közösségi cselekvésre kész 13. század végi „köznemesség” számára írt programot olvasott ki Simon mester gestáŹjából. E következtetés régóta esedéŹkes levonására azonban csak úgy nyílik mód, ha utánanézünk: kik mozŹdíthatták elő a mű megírását, mely társadalmi körből kerültek ki, és a szerző közvetítésével milyen politikai javaslatokat sugalltak. E feladatok elŹvégzése, illetve Kézai szerzői arcéléŹnek pontosabb megrajzolása szükséŹgessé tette a gestaíró vélt külföldi forŹrásainak és kompilátori módszereinek felülvizsgálatát, a 13. századi hazai krónikák sor- és időrendjének átszaŹbását, valamint Szűcs Jenő eszmetörténészi munkásságának újraértéŹkelését.