KATYIKA MEG MATYIKA

„Életem során meséltem óvodákban, iskolákban, könyvtáŹrakban, művelődési házakban, aranyozott színháztermekŹben, árvaházakban, börtönökben, elmegyógyintézetben, erdei tisztásokon, autóbuszokban, vonatokon, még vásárŹban is. Meséltem vidám és boldog embereknek, árváknak és elhagyottaknak, karácsonykor laktanyába zárt bakáknak, nyomorult, megalázott vendégmunkásoknak, árvíztől és háborútól elűzötteknek, kicsiknek és nagyoknak. A mesék mindenkinek adtak valamit. Örömöt, vigaszt, reményt, szaŹbadságot. Mint valami lelki „hamuban sült pogácsák”, segíŹtettek élni, segítettek a nehézségeket legyőzni a kinek-kinek saját élethelyzete szerint.”Kóka Rozália