KÁRPÁTALJA HAZATÉR – 1938-1939

Ez a kötet biztosan nem Petőfi Sándornak íródott, mert őt nem lelkesítette a zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tája. Márpedig az olvasó képzete – képregényünk hőseinek kalandjain keresztül – Kárpátalja hegyvölgyeit járhatja be ezeken a lapokon. Ugyanakkor éppen ezek a hősök azok, akik miatt tán mégis helyet kaphatna a könyv Petőfi könyvespolcán, hiszen a költő is élt-halt a magyar hazáért. Kárpátalja ezer esztendőn keresztül a határ innenső oldalán volt, de a huszadik század forgószelei a túloldalra ragadták, a terület hol Csehszlovákia, hol a Szovjetunió, hol Ukrajna részeként szerepelt, és, ha ez nem lett volna elég, részesülhetett még a román, illetve a német katonai megszállás örömeiben is. Kárpátalját az 1920-as diktátum elszakította Magyarországtól, de 1938-ban úgy tűnt, hogy elérkezett az idő a hazatérésre, ami végül két hullámban valósult meg. Ezt követhetjük végig tíz történetben, különféle elbeszélők szemén keresztül látva az eseményeket. Együtt autózunk Vásárosnaményig Kozma Miklóssal, aki üzleti és politikai karrierjét tette kockára az ügyért, amelynek az élére állt; együtt bujkálhatunk a rongyos gárda tagjaival Kárpátalja erdeiben, ott lehetünk a diplomáciai tárgyalásokon, koccinthatunk a lengyel-magyar barátságra a közös határon, és felemelkedhetünk a levegőbe a magyar vadászpilótákkal, de akár együtt is retteghetünk egy cseh kiskatonával az erdőben lappangó mackóktól.