JEZABEL

„Jezabel vagyok. Hercegnőnek születtem, király felesége lettem, királyok anyja voltam. Az elsők között vagyok az első, apámnak szeme fénye, Ahábnak szerelmese, a fiaimnak támasza. És halálomig Izraelnek a királynője… Most meghalok. Kitárom a karom, és lépek egyet előre. Olyan rövid volt az út. A szemem rémült ló szemekbe nézett, paták emelkedtek a fejem fölé, aztán kihunyt a fény.”Igazságos volt-e Jezabelnek – Aháb izraeli király feleségének és Etbaál szidoni uralkodó lányának – a halála úgy, ahogy azt a Bibliában a „Királyok második könyve” megírja? Parázna volt, bálványimádó és pazarló, ezért megérdemelte, hogy harci kocsival gázoljanak át rajta, és vérét kutyák nyalják fel? Vagy csak egy asszony volt, szeretett, ölelt, gyermekeket nevelt, mint előtte és utána annyian az emberiség hosszú történelmében. Egy asszony, aki meg nem érdemelten méltatlan halált halt, mint oly sokan mások? – Erre a kérdésre vár választ Jezabel története. De felelni rá csak az olvasó tud.