JANCSÁRPUSKA, TÜRKISZES KARD ÉS RUBINTOS BOT – OSZMÁN-TÖRÖK FEGYVEREK A MAGYAR N

Midőn 1690-ben a keresztény csapatoknak sikerült visszaszerezni Kanizsa várát a törököktől, és a védők kézifegyvereiket megtartva bántatlanul elvonultak, az erődítményben maradt hadfelszerelés között mindösszesen 3486 „jancsár puskát” írtak össze az inventáriumban. A fenti eset nem tekinthető egyedinek, hiszen a visszafoglalási háborúk során számlálatlanul kerültek oszmán-török fegyverek a felszabadítók kezére, de már ezt megelőzően, az évszázadokon át tartó török–magyar csatározások idején is hozzájuthattak magyar oldalon az ellenség hadi eszközeihez. A törökök fegyverei azonban nem csupán hadizsákmányként kerülhettek magyar kézre, de ajándékként éppúgy, ahogy kereskedelem révén is. Keresztesi Pál, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem isztambuli követe például nagy összegekért vásárolt ura számára egy „merő arany hüvelyű türkiszes kardot” és „1 jáspisos tollú rubintos botot” is, hiszen a míves török díszfegyvereket a korabeli magyar és erdélyi főurak egyaránt szívesen gyűjtötték.Az 1802-ben alapított Magyar Nemzeti Múzeum az ország első múzeumaként immáron több mint kétszáz esztendeje gyűjti a hazánk történelmével kapcsolatos tárgyi anyagot, így számos rendkívül értékes és ritka oszmán-török fegyverrel is rendelkezik, amelyek java része korábban publikálatlan volt. Sisakok és sodronyingek, szablyák és pallosok, buzogányok és fokosok, puskák és nyergek – a kötet páratlan betekintést nyújt a 15–19. századi oszmán-török védő- és támadófegyverzet történetébe, számos részletfotóval és tudományos igényű műtárgyleírással.