ITT MAJD MÁS LAKIK

Olvassunk Borsi Bálintot?Én e kérdésre bólintok.Így szól: „utánam ezt csináld!”és ódát ír meg szesztinát,a szakmát virtuózan űzi,bár szavait furcsán betűzi– lemarad itt-ott egy betű,de ez kicsit se szembetű’ –,lazán vesz minden kötöttséget,én minden versén röhögcsélek.Nem az a súlyos költészet,mire a medvék fölnéznek,pedig bizony ezek a medvék,ha fölnéznének, jobban tennék, mert van súly benne, és olyasmi, ami a fejre tudhat esni –egy üllő vagy egy zongora, vagy felfal mondjuk egy boa.Csak az olvassa verseit,ki nem Soroksáron lakik,akinek az se katasztrófa,hogyha a humor akasztófa,ki saját véleménye híve,s egy plázaparkoló a szíve,amiben olykor elröhincséla csokinyusz s a marhasintér.Varró Dániel*Mikróha nem barnul banán se nézve be, és Istennek se föl nem forr a víz, hát szöszmötölve, véve észre se,egy év megint hová, mint sorba tízhová siettetik, ki végre ráér, megszokni kezdtem épp, hogy itt levés, az évek, mint a mikróban, ha tányér,csak körbe-körbe, aztán pittyenés