ISTVÁN, A KIRÁLY – KOTTA

1983. augusztus 18. A dátum meghatározó pillanata a magyar zenetörténetnek. Ekkor mutatták be a városligeti szánkózó dombon Szörényi Levente és Bródy János rockoperáját, az István, a királyt. A darab nemcsak zene- és várostörténetet írt – a bemutató nyomán lett a hely hivatalos neve „Királydomb” –, hanem politikatörténetet is, amennyiben új megvilágításba helyezte és nagy tömegek számára tette átélhetővé a magyar nemzeti múlt egyik kiemelkedő történelmi eseménysorát, mégpedig olyan eszközökkel, amelyeket a korabeli kultúrpolitika legfeljebb csak megtűrt. Az előadás a színházi gyakorlat meghatározó szereplőjévé avatott számos lázadó rockert, és megmutatta, hogy a populáris zene, a népzene, az európai kereszténység középkori hagyománya, illetve a modern zenés dráma elemeinek egyesítéséből maradandó művészi érték kovácsolható. Mi több, olyan gyúanyag jöhet belőle létre, amely aztán hozzájárult a kommunista rendszer néhány évvel későbbi bukásához. A Királydomb hat előadását összesen százhúsz ezer ember látta élőben, a darab hatalmas sikert aratott a következő év során a szegedi Dóm téren, s a budapesti Nemzeti Színházban 1985-ben bemutatott kőszínházi produkció több mint kétszáz előadást ért meg, mintegy száznyolcvanezer nézővel. A rendszerváltás évében, 1990-ben a Népstadionban összesen ismét százhúsz ezer néző láthatta az immár kultikussá vált rockoperát, amely az elkövetkezőkben Európát is meghódította. Az ősbemutató húszéves évfordulóján a csíksomlyói búcsú színhelyén aztán közel félmillióan – és a televízió képernyőin keresztül további milliók – nézték, hallgatták és énekelték végig a darabot, a huszonötödik évfordulón pedig egy nagyszabású televíziós showműsor, A társulat keretében válogatták ki a jubileumi előadás főszereplőit, hogy immár egy új generáció vigye tovább a mű előadásának negyedszázados hagyományát. A harmincadik évfordulóra, 2013-ban Alföldi Róbert gondolta újra az István, a királyt, s hogy az előadás hatalmas érdeklődést és komoly kritikai vitát váltott ki, jelzi, hogy a mű máig érvényes kérdéseket feszeget, hogy valóban megkerülhetetlen klasszikussá vált. A Rózsavölgyi és Társa kiadó gondozásában először jelenik meg a rockopera teljes zenei anyagának kottája, mégpedig az Erkel-, Bartók-Pásztory- és Artisjus-díjas Gyöngyösi Levente zongoraátiratában. Az átirat készítője nemzedékének egyik legkiemelkedőbb zeneszerzője, Gólyakalifa című operáját 2005-ben mutatta be a Magyar Állami Operaház, III. szimfóniáját 2012-ben a Budapesti Fesztiválzenekar felkérésére írta, Sinfonia concertante című ütőhangszeres versenyművét pedig 2013-ban mutatta be az Amadinda ütőegyüttes.