IRRITATIO DEI – EGYBEVERSELT ROSTÁK (ÉS LIKAK)

Nagy Koppány Zsolt első könyve megjelenésének és pályájának 25. évfordulóján műnemváltásba kezdett, és ennek – egyik – eredményeképpen megszületett egy kötetnyi verskézirat, mely az egyszerre provokatív, egyházterminológiai és kultúrtörténeti szempontból determinált és előzményezett, ugyanakkor szellemes Irritatio Dei címet viseli (az imitatio Dei mintájára). A kötet három ciklust tartalmaz: Az élet alagsoraiból című nyitóciklus „közérzeti” verseket tartalmaz, az élet árnyoldalairól szól, anélkül, hogy engedne a manapság igen divatos nyomorpornó csábításának. A Teljes napfogyatkozás című második ciklus személyesebb, érzelmesebb az elsőnél, a makrokozmosz itt mikrokozmoszra törik, szűkül vagy szélesedik, aszerint, hogy a versekben beszélő alany hogyan navigál az életesemények megírhatóságai között. A kötetet a Volt már jobb című ciklus zárja, amelyik alkalmi versek gyűjteménye, amennyiben az „alkalmi” kifejezés az első két ciklusban megidézett személyes, valamint társadalmi tér keretein kívül található valóság (vagy éppenséggel metafizika) vizsgálata útján keletkező verseket jelenti. Az idén Prima-díjjal is kitüntetett, Magyarország Babérkoszorúja-díjas Nagy Koppány Zsolt verseskötete érvényesen kapcsolódik korábbi prózai munkáihoz mind hangnemében, mind választott témáiban és az azokról való beszéd módjában, és jól azonosítható kontúrt hagy a kortárs magyar irodalom asztalán.