IRODALMI MAGAZIN 2024/2. – PÁZMÁNY PÉTER

Pázmány Péter a magyar irodalom egyedi géniusza. Kalamárisában Kosztolányi szerint „tűzvan, égi szikra, de a poklok kénköves lángja is”. Egyházi írásai – prédikációk, vitairatok,teológiai összefoglalók, imádságok – a barokk irodalom körébe sorolandók: megfelelnek azadott műfaj formai és tartalmi követelményeinek, ugyanakkor személyes indulattól fűtött,nemegyszer gyilkos iróniával fűszerezett, kristálytiszta érveléstechnikával készült alkotások isegyben.Nem feledhető, hogy a 17. század – sokszor írni és olvasni sem tudó – embere e művekelhangzása során találkozott a szépirodalommal, ezért a vázolt írásmód a jezsuita elveknekmegfelelően egyaránt szolgálta a hallgatóság figyelmének fenntartását és érzelmeinekfelkorbácsolását.A lapszám célja, hogy Pázmány munkásságát és emlékezetét a legújabb kutatások tükrébenmutassa be. A szerkesztők fontosnak érezték azt is, hogy egy ma már szinte ismeretlenkorszak kultúrájának közegébe bepillantást adjanak – hiszen ekkor a különböző irodalmialkotások valóban közösségi értékűek és használatúak voltak, meghatározott, etikai ésretorikai elvek szerint szerveződtek, sőt, bizonyos egyházi műfajok olyan szemléletformálóerővel bírtak, amelyről ma már csak álmodozhat a szépírók jelentős hányada.Az összeállításban Pázmány nem csak portrékról tekint vissza ránk: világát egykorúábrázolások, műveiről és relikviáiról készült felvételek, a magyarországi barokkfreskófestészet remekei, valamint kortárs képzőművészeti alkotások, feldolgozások idézikmeg.