INDIÁNCSERESZNYE

Egy kisváros és környéke, kilencvenes évek. Egészen szürreális élményekben lehetett része azoknak, akik valami véletlen folytán akkoriban éppen itt éltek. Néhány kilométerrel arrébb javában zajlott a balkáni háború. Amerika is házhoz jött, a kisváros lakói pedig megpróbáltak felnőni a feladathoz.Vass Norbert kötete ambiciózus és hiánypótló vállalkozás, a rendszerváltás utáni időszak, a kilencvenes évek békaperspektívából megírt krónikája. A szerző önéletrajzi elemekből összegyúrt felnövekedéstörténetében jó érzékkel kerüli a múltba révedés csapdáját. Nem nosztalgiázik könnybe lábadt szemmel, úgy tekint vissza az ártatlanság elvesztésére, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Hiszen végeredményben az. A novellákban életre kelnek a mi barátaink is, akikkel együtt lógtunk az akkor még egyáltalán nem EU-konform játszótereken, a salakos focipályákon vagy épp az uszoda termálvízzel feltöltött 25 méteres medencéjében.Vass hiteles és meggyőző magánmitológiát épít a korszak tűpontos – és szinte már mániákusan részletező – megidézésével, tömör és lendületes, de sosem túl hangosan csattanó mikrosztorikkal, a kilencvenes évek (pop)kultúrájának és tárgyi emlékeinek mantrázásával, mindennel, ami ahhoz kell, hogy elhiggyük neki: ez nemcsak mese volt, hanem az életünk.Szerencsések vagyunk, hogy valaki nem felejtette el, milyen volt felnőni egy vidéki kisvárosban a kilencvenes évek Magyarországán. Akik pedig nem éltek akkor és ott, ebből a kötetből megtudhatják, milyen a posztkommunista gyerekkor, a kontrás BMX-ek, a másolt VHS-ek és a Turbo rágó romantikája. No meg fény derül a Mortal Kombat billentyűkombinációira is. És hogy mindeközben remekül szórakozunk, az már csak a hab a tortán. Vass izgalmas, erős sodrású nyelvet talált, és láthatólag nagy élvezettel sztorizik egy tőlünk fénysebességgel távolodó korszakról.Hogy valaki ilyen hitelesen tudjon írni a kiskamaszokról, ahhoz muszáj kicsit gyereknek maradni. Bízzunk benne, hogy a kötet szerzője még sokáig nem fog felnőni.Fülszöveg: Totth Benedek