ÍGY SZEMETELTEK BUDAPESTEN – A HULLADÉKGAZDÁLKODÁS MÚLTJA A FŐVÁROSBAN

„Ejnye, mi ez a Cséry-telep itt?” – még manapság is hallani, hogy így morgolódiknémelyik pesti háziasszony, ha szemét vagy rendetlenség kerül a szeme elé.Ha visszakérdezünk, ugyan, mi az a Cséry-telep, és egyáltalán, ki a csuda aza Cséry, arra már nemigen emlékszik senki. Umbrai Laura monográfiájában fényderül erre is, amellett, hogy bátran felvállalja a budapesti hulladékügy technikatörténeti,gazdaságtörténeti, városigazgatási és társadalompolitikai vetületeinekfeltárását a 19. század közepétől egészen a második világháború végéig.Kezdetben, a kolera rendszeres visszatérésének időszakában a városvezetéscsupán közegészségügyi és köztisztasági szabályzatokat és stratégiát alakított ki.A főváros ugrásszerű fejlődésével azonban a szemétkérdés mind neuralgikusabbproblémává vált, ami átfogó intézkedések megtételét sürgette. Az infrastruktúrafejlesztése és a köztisztaság biztosítása ekkor vált az urbanizáció elengedhetetlenfeltételévé. A szemléletváltás szervesen illeszkedett a nyugat-európai városokirányításában már végbement léptékváltáshoz, melynek hatására a székesfővárosvezetése is letért az adminisztratív városigazgatás útjáról, és a községesítő várospolitikaszellemében – az addig piaci nyereségre törő magáncégek felvásárlásával –közszolgáltatóvá lépett elő. Ennek eredményeképp a szemétszállításban jelentős,minőségi javulás következett be, sőt már a 20. század elején megfogalmazódotta hulladékgazdálkodás igénye a korszak kimagaslóan képzett és tájékozott szakembereinekfejében. Előterjesztések, tanulmányok, szakkönyvek, tervezeteksora készült, de a napisajtó is rendre foglalkozott a témával. Az elvi vitákon túlnemegyszer érdekharcok hátráltatták a modern, hosszú távú megoldások bevezetését,de elsősorban a gazdasági lehetőségek korlátozottsága akadályoztaa haladó elképzelések maradéktalan megvalósítását.A könyv szemléletes képet nyújt arról, hogy a társadalom különböző szereplőimiként viszonyultak a szeméthez: az élelmes vállalkozó, aki felismerte a szemétkérdésbenrejlő sokrétű üzleti lehetőséget, a szemetet egyszerre termelő és elviselőlakosság és a társadalom perifériájára szorult, a szó legszorosabb értelmébenszemétből élő csoport.A kötet záró részében a korabeli lakosság szeméttel kapcsolatos viselkedésétfirtató interjúsorozat összegzése olvasható. A még élő tanúk beszámolói nyománkirajzolódik, milyen stratégiai, neveltetésbeli háttér húzódott meg az egyes viselkedésiformák mögött, milyen társadalmi különbségek mutathatók ki ember éshulladék viszonyában, s arra is választ kapunk, hogy a „műanyagkor” és a fogyasztóitársadalom megjelenése előtt vajon felfedezhetők voltak-e a tudatos hulladékkezelésnyomai.