IDŐ ÉS FOLYTONOSSÁG – A TAPASZTALATFOLYAM FENOMENOLÓGIÁJA

„Életünk talán legfontosabb kérdése, hogy miként kezdődött, és hogyan lesz vége. A kérdés akkor sem kevésbé rejtélyes és fontos, ha magára a tapasztalatfolyamra vonatkoztatjuk, melyben saját életünk számunkra megjelenik: első tapasztalatunkat sem tudjuk felidézni – talán nincs is értelme ilyenről beszélni –, s hasonló a helyzet az utolsó tapasztalatunkkal is.A filozófia tapasztalatainkkal foglalkozik. Azt gondolhatnánk, ezzel az egyszerű meghatározással túlságosan is szűken, vagy épp ellenkezőleg, túl nagyvonalúan vontuk meg a határait. E mű részben azt igyekszik megmutatni, hogy ez nincs így.A tapasztalatfolyamot minden oldalról maga a tapasztalat határolja. Nemcsak kezdő és végpontja nincs, hanem a többi oldala felől sem övezik tapasztalattól idegen elemek; végtelenül mély és végtelenül széles. A tapasztalatainkra vonatkozó minden magyarázat éppen úgy a végtelenségig csupán további tapasztalati értelmekhez nyúlhat vissza, ahogyan a vándor is, ha egy ingatag kövekkel fedett morénás hegyoldalon megcsúszik, csupán hasonlóan bizonytalan kövekbe kapaszkodhat. A tapasztalat egyfajta dinamikus egyensúlyban, folyamatos csúszásban van. Amikor a gondolkodás abszolút nyugvópontot keresve tapasztalataink értelmét bármilyen tapasztalatfüggetlen elemhez próbálja meg lehorgonyozni […], akkor mindig egy olyan megfordítással él, amelyben a Ź filozófiai gondolkodás kapitulációja, egy a hétköznapi gondolkodással kötött kompromisszum fejeződik ki.”