IDŐ – AMIT VELÜNK TESZ, ÉS AMIVÉ MI TESSZÜK

Az idő társadalmi homogenizációja az egységes óraidő által normatív módon hat az idő definiálására. Ha az idő csupán az volna, amit az órák mérnek, akkor ez nem jelentene többet, mint az események mérhető tartamát. De ezzel még csak nem is érintettük az unalom, a kezdet, a gond, az örökkévalóság vagy éppen az irodalom idejét, mely sajátlagos temporalitások állandóan ismételt vizsgálatot követelnek maguknak. Rüdiger Safranski az, aki most erre vállalkozott, és időtapasztalatok egymást gyakran elfedő eszmetörténeti és kulturális rétegződéseit a tőle megszokott lényeglátással és megfontoltsággal tárja elénk. Az időhöz hatásai nyomát követve közelít, tehát azt írja le, hogy mit tesz velünk, és hogy mi mivé tesszük azt.