IDE SIETTÉL HÁT – VÁLOGATOTT VERSEK

Olvastam annak idején első verseit. Akkor is jó volt, ígéretesen jó. Mostanra beváltotta az ígéretet: életművel rendelkező, érett költővé vált. Verseit újra meg újra elolvasva, azon gondolkodom: mi a költői forma, például a szonett? Egyáltalán: forma-e vagy műfaj? Mi a nyelv? Megmunkálandó anyag vagy inkább munkaeszköz, szerszám? Mit jelent az érzékenység? Sebezhetőséget-e vagy erőt? Nem tudom, nem is akarom megmondani. Annyit mondok: Farkas Wellmann Éva költészete egyszerre bensőséges és nagy formátumú. Arra biztatom az olvasót: kössön vele tartós ismeretséget. Márton László*életközép vagy régen túl azon gyökerek után tapogat a kéz hajszálér indák bármi kész haszon ha érte még a partra visszanéz a tekintet már úgysem megkopott egy hétszáz éves mesében keres fogódzót mondatot írásjelet valamit ami nem didaktikus csak irányt vagy egy új sarkot jelez (Részlet az Inferno című versből)