HEPEHUPÁK – A SZOCIALIZMUS DISZKRÉT BÁJA

A szocializmus diszkrét bája címet is viselhetné ez a könyv, de a hepehupák legalább ilyen találó, sokatmondó, így e fenti mondat alcímmé avanzsálódott. Kovári György elsőkötetes szerző esetében nyomatékkal érvényes a mondás, „Jobb későn, mint soha!"Bizony-bizony, mert az örökifjú nyitó publikációjára majd nyolcvan évet kellett várni, de nem hiába, megérte! „Gyuri, te kedvesen írsz!" – mondta egy jóbarát, és való igaz Kovári György írásaiból árad az élet az emberek szeretete, a néha keserű tanulságok levonása után is mindig pozitív a mérleg, hogy a vidám, kacagtató, néha röhögésre ingerlő fordulatokról ne is beszéljek! Sorait olvasva, olyan klasszikus filmjelentek elevenedetek meg a szemem előtt, mint a Valahol Európában kölyökcsapatának kalandjai, vagy a Te rongyos élet, illetve az Eldorádó c.-film '56-os képsorai, de ennek kapcsán említhetném az 56 csepp vér című filmet is. Feltűnnek vészjósló figurák is, akik olyanok, mint ha a Tanú szereplői szöktek volna meg egy kis időre vendégszerepelni hozzánk.Idősebbeknek nosztalgiázásra, a fiatalabb generációk tagjainak pedig okulásra ajánlom e kötetet, mely 1944-től a 90-es évekig kalauzolja el az olvasót.Egy jó történet többet ér a világ összes pénzénél, mert ha nem írják meg, örökre elvész, olvastam valahol, valamikor. Történetekben volt részem bőven, mindig szerettem volna megírni őket, különösen azóta, hogy az életem részévé lettek a találmányok, a feltalálók, köztük furcsák, bizarrak, barátoknak mesélve vidámságot is fakasztók. Több éven át dolgoztam a találmányi hivatalban, gyűjtögettem az ilyen ügyeket, a szinte mindig állati vizeletet is javasló hajmeresztő-hajnövesztő szerektől, a kőműves által feltalált, lezuhanni nem tudó repülőgépen át a fiúgyerek-nemzés tuti módszeréig. De nem maradhatott ki, a kollégámat íróasztal körül baltával megkergető fantaszta története sem, akit vérig sértett, hogy nem hittük el, hogy ő az Isten… És tovább dédelgettem-mesélgettem azokat a történeteket is, melyekkel később találkoztam. Néhány éve le is írogatom őket, egy részük ezzé a kötetté állt össze, de kerültek közéjük más, például a hetvenes-nyolcvanas évek szovjet hétköznapjain szerzett sajátos tapasztaltok, történetek is, ki mit élt meg egy moszkvai kolhozpiacon, vagy az Ateizmus Történetének egy gyönyörű, klasszicista katedrálisában berendezett Múzeumában, ahol néhány kopejkáért egy popó-beöntő jellegű gumikörte nyomogatásával könnyeket lehetett csalni egy primitív, színes, életnagyságú Szűz Mária lemezszobor szemébe. Régi történetek, talán szórakoztatók, talán visszaadnak valamit a kor olykor frivol, olykor édes-bús, olykor drámai hangulatából, amelyben játszódnak. Jöjjenek velem, kezdődjék hát az időutazás!!!