HAZAHOZNI POLÓNIÁT

Hazahozni Polóniát — kagylóhéjak, kis üvegben tengervíz, cserkészjelvény, felvarrható sasos címer, szebbnél szebb lenvásznak, krasnói fúvott üvegpoharak, kincset érő hanglemezek, kis füzér szárított gomba, ízek, színek, illatok, sóhajok (milyen volt szőkesége…).Lapult a bőröndben más is: szakkönyvek, sok teleírt papírlap, cédulák, fényképek. könyvtárakban kijegyzetelt források, szakmunkák, múzeumokban elsajátított tárgyismeret, tanáraimtól, majd kollégáimtól kapott tanácsok, – ez volt az igazi zsákmány, amiből aztán tanulmányok álltak össze. Olyan élmények is ide tartoztak, mint a bydgoszczi régi zenei fesztivál és kongresszus, vagy a Varsói Ősz kortárs zenei hangversenyei; ezekhez hasonló akkor még egyáltalán nem volt idehaza.Idővel szélesebbre nyílt az ablak, de Wolfenbüttelből és Göttingából is rá lehetett látni Lengyelhonra, s az ott kutatottak is részévé váltak ennek az anyagnak.A kötetben zömében olyan írások szerepelnek, melyeknek eredete, témaválasztása a korábbi „zsákmányszerző” utakra nyúlik vissza. a cikkek szétszórtan, főként vidéki folyóiratokban, konferenciakötetben vagy emlékkönyvben jelentek meg, de akad olyan is, ami itt lát először napvilágot.A borító fényképe a krakkói Jagelló Egyetem botanikus kertjének múzeumában készült. a napfény a színes üvegablakon keresztül egy dendrológiai mintára vetült. a mézsárga fénypászma – mintegy jelképként – önkéntelenül a régi borostyánutat juttatta eszembe, amely évezredek óta köti össze a balti-tengert a Visztula vidékén át a Duna völgyével.