HATSZÁZ TOJÁS, EGY SE GÖRBE MOLNÁR JULIA SZAKÁTSKÖNYVE 1854

SALY NOÉMIHatszáz tojás, egy se görbeMolnár Julia szakátskönyve 1854Gasztronómiánk történetének sötét foltja éppen az az időszak, amikor az úgynevezett „magyar konyha” kialakult. A 19. század első kétharmadában kinyomtatott szakácskönyvek németből fordított, lopott holmik. Ezért érdemes előkotorni a múzeumi kézirattárak, családi konyhafiókok mélyéről a kéziratos receptgyűjteményeket. Egy ilyet tart a kezében az olvasó. Jómódú nyugat-dunántúli háziasszony fazekaiba és tepsijeibe szimatolhatunk be az 1830–1850-es években. Még nem gázolunk szügyig paprikás zsírban, helyette – nyilván osztrák hatásra – húslevesben és tejfölben lehet lubickolni, de már vígan barnállik a rántás, és a ránk zúduló tojásmennyiség láttán nem dicsérhetjük eléggé a tyúkok serénységét. Hogy ez nem „magyar konyha”? De igen. Akkor és ott ilyen volt. (Annyit mondhatok: soha rosszabbat.)Ebből a könyvből nem lehet úgy főzni, mint egy mai szakácskönyvből vagy oktatóvideóból. Ihletforrásnak viszont nagyon jó, nyelvi és művelődéstörténeti kalandként pedig, remélem, érdekes és mulatságos.Saly Noémi