HÁBORÚ ÉS LÉLEK

A Háború és lélek egy földművelő jász család életét meséli el Trianontól a kommunizmusig. A történet minden epizódja a Jászság egyik falujából indul és oda tér vissza. Az író kitűnő érzékkel jeleníti meg, hogy a szerény anyagi körülmények között élő jászok hogyan nevelték gyermekeiket istenhitre, hazaszeretetre, munkára, tiszteletre. A főhős sorsát befolyásoló helyzetekben világossá válik, hogy miért tekinthetők a jászok „egyenes gerincű” embereknek. A változást – melyet a deportálás, a frontszolgálat, a lágerélet, a kommunista téeszesítés vagy az 1956-os forradalom hozott –, bámulatos lélektani érzékkel és tehetséggel eleveníti meg a szerző. Az író a két világ találkozásának bemutatására egész sor találóan megrajzolt embertípust vonultat fel, de egy pillanatra sem avatkozik bele a sorsukba. Ily módon az olvasó az első oldalaktól együtt lélegzik velük, nem tudja elhagyni őket, mert a minden száraz részletezéstől mentes, közvetlenül patakzó, eleven mese magával ragadja. A drámai erejű regényt át- meg átszövik a szerelem szálai. A két főszereplő házasságát egy világrend széthullása, erkölcsi értékeinek megrendülése teszi próbára. A főszereplő a szovjet kényszermunkatáborban küzd az életéért, több év után tér haza, drámája itthon folytatódik. A megrendítő eseményláncolat ellenére a regény végső kicsengése pozitív. A magyarok hitét és erejét elbeszélő történet a jó regény minden eszközét megmutatja. (a szerk.)