GYÉMÁNTIDŐ – MEDITÁCIÓ ÉLETRŐL-SORSRÓL-LÉTRŐL

Kanyár Erika irodalmi alkotásaiban az örök költői igény fogalmazódik meg, amelyet Ady így fejezett ki: „Szeretném magam megmutatni, / Hogy látva lássanak,…„ Hite szerint az írásművészetnek őszintén, kendőzetlenül kell tükröznie a poéta érzéseit, gondolatait az emberről és a világról. Első, tragikus hangvételű prózai munkái után – amelyek a történelem kataklizmáiban vergődő hétköznapi ember gyötrelmeit mutatták be – versírással folytatta pályafutását. Három verseskönyvbe, egy haiku és egy szentencia kötetbe sűrítette lírai üzenetét. Ezen alkotás költeményekbe tömörített gondolatai – akár szabad versekben, akár hagyományos lírai formákban íródtak – szuggesztív erővel próbálják meditációra kész-tetni az olvasót az egyes ember és az emberiség létproblémáiról, a családi, a nemzeti és a világegyetemet érintő eseményekről, filozófiai kérdésekről.