GYALOGSZERREL A TEJÚTON – VERSEK

Aknay valójában ugyanazt az alkotói pályát, azt a költői utat folytatja, amelyet évtizedek óta, megjelent verskötetei során kialakított és bejárt. Vagy akár: amennyit sikerre (diadalra) vitt. Tiszteli a költőgéniuszokat, de titkaikat áttereli a saját kertjébe. A hagyományos versforma, ritmus és rímkészlet megkapja a maga helyét a kötetben, de a kortárshoz (vagy társ-korhoz?) szóló, oldottabb gondolat és szöveg összekarol a hagyományokkal. A meghökkentő jelzők, az alliteráció és a játékosan csattanó rím evidenciaként van jelen „gyalogszerrel a Tejúton”. (Lukáts János)